Levajazva

Kicsit dolgozik az ambivalencia. Egyrészt az alapkoncepció - szerintem - jó. Tegyünk oda egy híres embert, akit a korcsoport szívesen követ, hallgatnak rá. Adjunk neki egy őszinte monológot és a termék hipp-hopp elkel.

...és mégis csak azokat a hangokat hallani, hogy ez meg mi? Ez a nő meg, hogy kerül ide?

Vajon hogy kellett volna megcsinálni ezt a reklámot, hogy tényleg hiteles tudjon lenni?

Szerintem pl. lehetett volna egy kevésbé steril környezetbe helyezni a történetet. Esetleg hagyhatták volna a művésznőt "csak úgy" beszélni, hogy a saját szavaival, a saját gesztusaival, tényleg természetesen elmondja a "véleményét".



Mit gondoltok? Hogy lehetne ebből a természetesnek szánt reklámból természetes reklámot csinálni?